"Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül." (Seneca)
Amióta van mit elköltenem az utazás a legfontosabb számomra. Látni, átérezni a világot, a szépet, a csodát, a borzalmat, a nyomort, a megfoghatatlant, tágítani a benső világomat, hogy tudjam honnan jöttem, s hová tartok.
Ahogy Srí Ramana Maharshi mondotta volt : "Az ember nagyon messzire juthat, de mindaddig nem ér véget az utazása, míg nem hagyott maga mögött minden hízelgést és csak akkor mondhatja majd - megérkeztem" .
Sokáig kyokushinkai karatéztam, majd utána érdeklődésem középpontjában -már más nyomvonalon- , még mindig Kelet maradt: a bön, a tantra, a yoga, s mármásfél évtizede a védánta. A kutakodás a miértek világában. Vonzalmam már-már misztikusan végeláthatatlan mélységekik húzódik bensőm homályos tekervényeiben. Ezért már negyed évszázada majdnem mindig Ázsiába utazom. Keresztűl-kasul be is jártam.
Költségek csökkentéseként Bangkok az első légikikötő, s onnan fapadossal csillag alakzatban épp egy kedvező lehetőséget kihasználva repülök tovább.
Bangkok, azaz Krung Thep, magyarul az Angyalok Városa, egy óriási kavargó, túlzsúfolt agglomeráció, a 15 millió lakosával egyszerre testesíti meg a modernséget és a tradicionalitást is. Budapesthez egyetlenegy hasonlósága akad csupán : a középen ketté szelő, a Rejtő könyvekből jól ismert Chao Phraya folyó. Bangkok, -mikor Ajutthaját, az akkori fővárost a XVIII században a burmaiak leigázták- mára már hatalmassá duzzadt metropolisszá magát nőtte ki magát az egykori kikőtői Thonburi-ból.
Viszont nyugat (az európaiak) sosem hajtotta gyarmati igába Thaiföldet, velük inkább egyfajta egyezményes rendszerben működtek együtt. Ez nagyon finoman át is szövi a művészeteket, építészetet -mint ahogy egyesek szerint buddha göndör hajfonatai is a görögöktől származik (horribile dictu)- és európai szokásokkal, szimbolumokkal tarkítja azt.
Jó pár templom található a városban amit kötelező megnézni, de szerintem fényévekkel elmaradnak látványban és szépségben a közeli Ayutthaya és a messzi Sukkhotai régi alkotásai mögött . De menjünk sorba. Először is a Királyi Palota: a Wat Pho (amely 15 m magas és 46 m hosszú fekvő Buddhájáról híres), a Wat Phra Kaew, azaz a Smaragd Buddha (ami a legszentebb egész Thaiföldön), valamint a Wat Traimit, az Arany Buddha (egy óriási, tömör, 5 tonnás, 700 éves, tiszta arany Buddha-szobor, amiről az agyagszerű külső burkolata eltávolítása után derült ki miből is van valójában) amit meg kell nézni. Amit még biztosan vegyél be az úticéljaid közé az a Wat Arun, a Hajnal Temploma és a Wat Saket, az Arany Domb.
A nyüzsgő, szmogos, dugókkal teli közlekedésből egy másfajta világba kerülsz a templomok látogatása közben. A wat-ok, mint kis hegyek emelkednek ki a füstölők szürke kúszó-úszó illatpamacsai és az áldozatot bemutatók halk thai nyelvű felajánlásainak összemosódott hangjai közül. Mindehhez kedves, borotvált fejű szerzetesek ruháinak narancsszínű surrogása társul az ólmosan fáradt hőségben egy kis harangszóval a távolabbi pagodák felől. Valahogy -a mindennapi tömeg ellenére- mégis megnyugtató érzést áraszt és óriás kontrasztban áll a “Pat-Pong” gagyi másolataival, éjszakai életével, ladyboy-aival, örömlányaival. Mert ez is hozzá tartozik (sokaknak sajnos csak ez) a thaiföld-érzéshez, de nem ez a Kelet, hanem éppen a süllyedő nyugati világunk értékrend válságának távolra áthányt értéktelen mocska. Eszembe jut Czakó Gábortól egy ídézet az “Az ideák nyelve” -ből : "A Nyugat fáklyaként világítja előttünk a zsákutcába vezető utat." Lehet első pillanatban túl mellbevágónak tünnek szavaim, de évről-évre tapinthatóan romlik a helyzet Délkelet-Ázsia országaiban (is). Azonban ennek értelmezése már egy másik tanulmány részét képezi....
Térjünk vissza inkább a napos oldalra -hisz bőven van az is- vélhetően mindannyiunk egy kedvenc témájához, az ízekhez, illatokhoz, az élvezetek fűszeres gasztro világához.
Ettél már utcán ázsiában!? Sokan nem mernek, pedig a higéniával semmi gond és még nézheted is, sőt ha figyelmes vagy el is lesheted az ételek elkészítésének varázslatos titkait. Ha nem étkeztél még íly lazán, akkor ez az amit ki kell próbálnod. Bangkokhoz hozzá tartozik az utcai mozgó kis kifőzdék végtelen sora, s ha igazán autentikus ízekre vágysz, akkor ilyen helyeken kell megkóstolnod az összes fogást! Városszerte húzzák maguk után az illat és íz kavalkádot. Egyébként az utcák a neonfények felkapcsolásával szinkronban egy hatalmas kifőzdévé válnak. A járdákon és a szélső sávokon a helyiek tolják nyikorgó háromkerekű kordélyokból kialakított mobil konyháikat, hordozható grilleket, ki-ki süti-főzi a maga egyedi receptjét a tintahaltól, az édes-savanyú csirkén át a különböző currykig, levesekig egészen a csokis-sűrített tejes banános palacsintáig.
A mi kedvencünk is az évek óta ugyanazon a helyen, a Khao San Road egy mellékutcájában álldogáló Ratana Mama volt íncsiklandozó főztjével.
Még sok-sok túrista programba foghatsz bele az úszópiactól (Damnern Saduak) kezdve Jim Thompson selyemkereskedő felbecsülhetetlen értékű műtárgyakkal telerakott házáig, kinek eltünése máig is rejtélyes és felderítettlen maradt.
Amit én inkább ajánlanék, hogy utazz el, kb 50 perc buszozással északra, Ayutthayába. Az UNESCO világörökség részét képező, a thaiok második fővárosa, a tündöklő, s 400 év dicsőséggel büszkélkedő ayutthaya királyság központja volt egészen 1767-ig, míg a burmai sereg el nem pusztította. Az európai városok elbújhattak mellette, lakossága meg elérhette az 1 000 000 főt. A sok templom, a Buddha-szobrok, az időtlen méltóságot sugalló romok lenyűgözőek.
Innen utazz tovább északra még vagy 400km-ert, hogy meglátogasd a -szerintem- legszebb helyet Thaiföldön, a thai történelem első királyságát, a 13.-14. században fénykorát élő Sukhothait. A szintén UNESCO világörökség részét képező terület 65-70 négyzetkilométert ölel át és közel 200 templom, chedi és Buddha szobor található ezen archelógiai övezetben. Az álomszépen restaurált térség elhelyezkedése is igazán különleges, hiszen csatornák és víztározók szabdalják mértani pontossággal.
Túrista alig jön ide fel északra, s ez még emel az értékén, s így csendes magányban, biciklit bérelve tekerheted körül az ezer év tapasztalást magukba szívó, s azt mosolyogva kisugárzó Buddha szobrokat, a történelem fény-árnyék játékait megtestesítő romokat. Ha elfáradsz akkor biztosan találsz az óriás fák árnyékában egy frissítő talpmasszázst.
Miközben azt csukott szemmel élvezed, hallgathatod a száraz levelek surrogását, a tavirózsák lila libbenését a tavakon, a Buddha fényességét daloló egész természet titkos neszezését, s akkor remélem Te is rájössz, Barátom, hogy ez az igazi Thaiföld!
Kapcsolat
Kérdésed van, ceremóniamester ajánlatot kérnél, kérlek írd meg, és keresni foglak!
