Hiába a gyémánteső a szaturnuszon ... - A ceremóniamester és egy kis tudomány

A Szaturnusz és a Jupiter legújabb légköri adatainak elemzéséből a tudósok nagy mennyiségű, a szén legáhítottabb formájának, a gyémántnak a jelenlétét olvsták ki. Évente 1000 tonna gyémánt keletkezik a Szaturnusz légkörében és 1cm átmérőjüek sem ritkák - - mondta Kevin Baines, az amerikai űrhivatal (NASA) kutatója, aki az Amerikai Csillagászati Társaság bolygótudományi konferenciáján, Denverben mutatta be először felfedezését.

Baines és kollégái a két bolygó belsejének legfrissebb hőmérsékleti és nyomás-előrejelzéseit elemezték, majd megvizsgálták, hogyan viselkedik a szén különböző körülmények között. Arra következtettek, hogy a két égitest hatalmas területeire záporozhatnak a gyémántkristályok.

Az egész folyamat a két planéta felső légkörében, a viharok sávjában kezdődik, ahol a villámlás a metánt korommá változtatja. Ahogy a pernye lehullik, nő rajta a nyomás, körülbelül 1600 kilométer esés után grafittá válik. Hatezer kilométernyi zuhanás után a lehulló grafitdarabok erős, stabil gyémántkristályokká szilárdulnak, ám az esés még 30 ezer kilométeren át folytatódik.

"Ebben a szélsőséges mélységben, ahol már pokoli a hőmérséklet és a nyomás, képtelenség, hogy a gyémánt megőrizze szilárdságát, ám nagyon bizonytalan, mi történik odalent vele. Lehetséges, hogy folyékony szén tengerévé alakul" - magyarázta a kutató.