Kőbe vésett mágia - Kambodzsa - ceremóniamester ajánlja

Mint már sokszor mondottam volt a ceremóniamester (-ed) igazi ázsia szerelmes. Most egy a Max-ben régen (1998?) megjelent írásom olvashatod el, ha nem is a hőskorról, de a még nem turista hordák által elözönlött Kambodzsáról, Angkorról. Ha teheted, ne nagyon késlekedj és utazz oda, mert mint annyi csodás hely ez is a "végét járja".

Az elmúlt 25 évben a modern változások, a sutyi, barbár turisták hada miatt Angkor állapota (is) sokat romlott. Folyamatosan lehet tallkozni "az itt jártam", "Józsi vagyok" és hasonló szörnyűséges, az 1000 éves templomokba vésett feliratokkal. Az ilyen otromba, minden intellektust nélkülöző rongálások miatt, már Angkor Wat és más templomok egyes részei lezárásra kerültek. :( Másrészt tényleg hordaként özönlik a tömeg, s ez csak egyre rosszabb lesz.... "sic transit gloria mundi"...

"Minden egyes egyedi lény -sajat képességeit kifejtve- sajat természetének megfelelöen modosul."-GUÉNON

"Ekam sankhyam cha yogam cha, yah pashyati sa pashyati" - Bhagavad Gíta 5/5 

...az írásom a Max-ből (sorry a minőségért, de az idő megette egy kicsit..) és képek a világ egyik legcsodásabb helyéről :

Szablya Ákos : Kőbe vésett mágia

,.Aki nem tudja. hogy a lélek a létező, az maga nem-létező.

Aki tudja. hogy a lélek az egyetlen élő. az maga is életre ébred!"

(Taittirija - Upanisad)

Végre, tizenkét órás repülőút után megérkezünk Bangkokba. Testünkön érezzük a trópusi meleg lassú lüktetését. Ez szinte sokkoló érzés az otthoni hideg után. Leintünk egy taxit, kicselezve a repülőtéri maffiát, és a Khao SanRoad-ra vitetjük magunkat. Ez az a hely, ahol a legolcsóbban lehet megvenni a busz-, vonat; és repülőjegyeket. Nem turisták, utazók vagyunk, magunk szervezünk meg mindent. A szmog, a duruzsuló zaj, a dugó, a pálmafák, a pagodák, a taxis rádiójából kihallatszó riporternő ,,ká-ká" kötőszavai, és a naranosszín ruhás szerzetesek rajzolják a bangkoki este képét.

Úticélunk Kambodzsa, közelebbről Angkor templomai. Három évvel korábban már jártunk itt, de nem tudtunk megnézni a Banteay Srei templomot. Halálosan veszélyes lett volna. Szó szerint. Pár nappal odaérkezésünk előtt a vörös khmerek fejbelőttek és kiraboltak két amerikai utazót, a katonai kíséret ellenére. Szerencsére most nyugalom volt.

1997-ben Thaiföld felől lehetett belépni Kambodzsába. Igy el kellett repülnünk a fővárosba, Phnom Penh-be, majd innen szárnyashajón fel a. Mekongon, át a Tonle Sap tavon Siem Reapba. Akkori utunk igazán kalandosra sikerült: kihasználva a trópusi nap melegét, a hajó tetején süttettük magunkat, amikor egy katonaruhába öltözött férfi lövöldözni kezdett felénk. Ez később még egyszer megtörtént velünk, de szerencsésen megúsztuk... .'

Az eltelt három év alatt sokat változtak a körülmények. Megnyitották a szárazföldi határállomást, Poipet-et. Választhattunk: repülünk, vagy minibusszal utazunk Siem Reap-ba. Míg a repülöjegy 320 dollárba kerül, az utóbbi csak 20 dollárba, Az utóbbit választottuk Poipet-ig, így az út négy óra hosszat tartott. Viszontagságaink itt kezdődtek. Az adminisztráció több mint két órát vett igénybe. Egy tábla hívta fel a figyelmet arra, hogy aki itt átmegy, azért a Thai Királyság nem vállal felelősséget. Lassan eltelt a két óra, és átsétálhattunk a hídon. Egy fiatal kambodzsai fiú várt bennünket, hogy elvezessen a zsúfolásig telt kisteherautóhoz. A tizennyolc utas jó része a hátsó platón szorongott. Mosolyogva veregettük egymás hátát:
This is an adventure! Azaz, ez aztán a kaland…

Még százötven kilométer állt előttünk. Naivan úgy véltük, két óra alatt megtesszük a távolságot. A plató szélén ülve, szemben a forró menetszéllel, nem törődve a kavargó porral és görcsölő izmainkkal, igazi vagány férfiaknak éreztük magunkat. A táv megtétele hat és fél órán át tartott. Az első két órában még jó állapotú úton haladhattunk, ami tíz-húsz centi mély kátyúkkal teletűzdelt utat jelent arrafelé. A felkavart vörös homokot az örvénylő szél a hátunkra és az arcunkba csapta, a negyven fokos hőségben mindez megizzadt testünkre tapadt.

,,|gy néznek ki az igazi férfiak!" - vigasztaltuk magunkat. Az útviszonyok azonban hamarosan romlani kezdtek, és a monszun-áztatta, teherautók kerekétől feltört, agyagos földön haladt tovább autónk.

Mire megérkeztünk Siem Reap-ba, már csillagos volt az ég. A város az Angkorba utazók bázisául szolgál. Előző utunk óta a falucskából városka lett. Étterem, olcsó és drága szállás egyaránt megtalálható itt.

Angkor templomai a Vll-Xlll. század között épültek, a khmer civilizáció virágzása idején. Innen kormányozták hatalmas birodalmunkat, mely kiterjedt a mai Thaiföld, Vietnam, Kína területére. A királyság fénykorában egymillió ember élt itt. Párizs korabeli lakossága akkoriban mindössze harminc ezer fő volt!

A lakosság fából készült házakban élt, melyek idővel elrothadtak, és a természet visszahódította a területet. Csak kőből és téglából emelt épületek - a templomok, az istennek szentelt helyek élték túl a természet halálos ölelését.

Angkor templomait a khmer királyok saját és isteneik dicsőségére építették. Mivel azonosultak isteneikkel, a cél egy és ugyanaz volt. A területen több mint száz templom található, ezekből a legismertebbek: Angkor Wat, Bayon, Ta Prohm, és Banteay Srei. Amikor 1860-ban Henri Muhot francia természettudós felfedezte Angkor Wat-ot, nem hitt a szemének. A helyieket faggatta, vajon ki lehetett az, aki ezt a csodás, nagy épületet emelte? Azok a vállukat vonogatva azt felelték: ,, Ki más, mint az angyalok királya?"

Angkor Wat nem csupán rendkívüli építészeti alkotás. Naptári, mitológiai és számmisztikai összefüggéseket is rejt magában. Epitői a szthapati-k, csillagászati számítások alapján alkották meg a teret. A hindu tradíció világciklusainak (júgák) adatai egybeesnek a templomok kiemelt pontjai közötti távolságokkal. A fő szentélyhez közelebb található a két kedvező és távolabb a két baljós júga. A Nap és a Hold mozgását is leképezték az épületben: a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap a központi torony felett kel fel, a nyugati főbejárathoz vezető töltéshídról nézve. A templompiramis közös középpontú téglalap alapú teraszokra épül. A belső terasz négy sarkán és közepén egy-egy lótuszrügy-torony emelkedik. A középső a legmagasabb (66,5 m), mely a mitikus Meru hegy csúcsát hivatott szimbolizálni. Ez a hindu kozmológia szerint az univerzum közeppontja, az istenek lakhelye. Itt található a Vishnu szentély. A külső falak a világ szélét, a kívülről ölelő vizesárok, a Baray jelképezi az óceánt. Minden apró részlet jelent valamit. ,,A mindenség gyökerében az analógia áll, a dolgok közötti rejtett, titkos összefüggés. Az analógia a mágia alapja is." - vallották az építők. A templom hivatott tükrözni a királyság és a mitikus világ középpontját.
Egy ilyen léptékű terv megvalósítása egy abszolút uralkodót feltételez. llyen volt ll. Suryavarman, akit a papok beavatási szertartása során istenkirállyá, azaz dévarádzsává szenteltek (cakravartin).

Angkor maga a csoda. Körülöttünk táncoló apsarák, dévák, szúrák, aszúrák, ráksaszák (mennyei táncosok, istenek (a fénylők), démonok) vibráló levegő. A mágiát még most, a templom építése után kilencszáz évvel is tapintani lehet. A távolból harangszó hallatszik, a levegőben a lótuszok édes illata száll. Mi az a titkos erő, amely ide visszavonz?

A Xll. század végén ll. Suryavarman halála után új király került hatalomra, Vll. Jayavarman. Ajtatos buddhista misztikus volt, aki háborúi révén kitolta birodalma határait, és nagy tiszteletet vívott ki magának. Ő építette Angkor Thom-ot, a Nagy Várost. A terület közepén emeltette saját templomát, Bayon-t. Míg Angkor Wat hindu, Bayon buddhista építmény. Ötvennégy torony emelkedik ki a teraszokból, mindegyiken a négy világtáj felé mutató mosolygó gigantikus arc. A Mahajana buddhizmus központi alakjaként, Avalokitesvaraként ábrázolt istenkirály még meditációban, félig lehunyt szemmel mosolyog lefelé a magasból.

A Ta Prohm a XII. században épült, egyik legnagyobb buddhista templomcsoport. A régészek a megtalált állapotban hagyták. A három-négyszáz éves gumi-, és fügefák gyökérzete benőtte a falakat. Helyenként a léggyökerek vastagsága meghaladja az egy métert. Óriás mitológiai kígyókként tekeregnek a billenő kőlapok, a sötét, omladozó folyosók, és a mohával benőtt falak közt.

1220 körül Vll. Jayavarman rejtélyes körülmények között meghalt. Ezek után az angkori birodalom hanyatlásnak indult. Az utolsó templom a Xlll. század végén épült. 1430 körül Sziám megtámadta a birodalmat. A khmerek elhagyták Angkort, és új székhelyüket Phnom Penh-be helyezték. Véget ért egy dicsőséges korszak.

Az eredeti megjelent újságcikk: 

...a plusz képeim kedvcsinálónak egy csodás utazáshoz, ha még győzködni kellene.... ;)