Szerelemből épült lenyűgöző épületek a nagyvilágban - ceremóniamester ajánlja

Indiában, Mumtaz Mahal  Shah Jahan, a nagy mogul uralkodó imádott felesége a 14. gyermekének szülése szülés közben meghalt. Óriási tragédia volt a shahnak, így célul  tűzte ki, hogy építsenek egy mauzóleumot felesége emlékére, ami semmihez sem hasonlítható szépségű és mint szimbólum hírdeti a világnak a halhatatlan szerelmüket.

Legendás szépségű és erényes asszony volt, akit nagyon mély és szeretetteljes kapcsolat fűzött férjéhez, Jahan sahhoz. Már életében ódákat zengtek a költők a szépségéről, kecsességéről és szenvedélyességéről. Mumtaz Mahal a sah bizalmas társa volt, aki vele tartott a Mogul birodalomban tett utazásai során. A férje olyannyira megbízott benne, hogy még uralkodói pecsétjét, a Muhr Uzah-ot is nekiadta. Mumtazt tökéletes, politikai hatalomra nem törekvő feleségként ábrázolták, ellentétben Jahangir nejével, Nur Jehannal, aki jelentős befolyással bírt az előző érában.[1] Nagy befolyása volt a férfire, a szegények és elesettek védelmében gyakran lépett fel. Ugyanakkor szerette nézni az udvarban elefántokkal és harcosokkal előadott csatákat. Nemesi származású hölgyek gyakran rendeltek el építkezéseket a Mogul birodalomban. Mumtaz egy agra folyóparti kert tervezésével foglalatoskodott, és feltételezhető, hogy eziránt a kert iránti szeretete volt a Tádzs Mahal formájának ihletője 

Gyakori terhességei ellenére Mumtaz Jahan sahhal tartott korábbi hadjáratai során, majd az apja ellen vívott harcba is. Kapcsolatuk intenzív és bizalmas volt. Az udvari történetírók végtelenül hosszan ecsetelik a pár intim szerelmi életét. Házasságuk tizenkilenc éve alatt 13 gyermekük született, akik közül hét születésekor vagy nagyon fiatalon meghalt.
Mumtaz Burhanpurban halt meg 1631-ben. A férjét kísérte, aki a Dekkán-fennsíkon folytatott harcokat. Ideiglenesen Burhanpurban temették el egy Zainabad nevű kertben a Tapti folio partján. A legenda szerint halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága, hogy a férje állítson emléket a szerelmüknek. Arra is megkérte a férjét, hogy ne nősüljön meg többé. Az uralkodó ezt azonnal megígérte. A korszak történetírói szokatlanul nagy figyelmet szenteltek Mumtaz Mahal halálának és Jahan sah gyászának. A haláleset után az uralkodó vigasztalhatatlan volt. Felesége elvesztése után Jahan sah egy évre elvonult, hogy magányosan gyászoljon. Visszatértekor haja ősz volt, háta hajlott, arca beesett. Legidősebb lánya, Jahanara Begum segített Jahannak a gyász feldolgozásában, és elfoglalta Mumtaz helyét az udvarban. A burhanpuri temetés után a sah és udvara elkötelezték magukat egy agrai mauzóleum és sírkert megtervezése mellett.Több mint 20 évbe és a kincstár javainak legnagyobb részébe került a sírhely, a Tádzs Mahal felépítése.

A Taj Mahal építése 1632-ben kezdődött. A becslések szerint 22.000 munkás, iparos és kézművesek dolgoztt 17 évig az építkezésen. Az emlékmű körül egy nagy kert, egy tükröző medence és a szökőkutak találhatóak.

Shah Jahan soha sem épült fel teljes mértékben a szerelme elvesztéséből, s amikor1666-ban meghalt, testét kedvese mellett helyezték örök nyugalomra.

A Taj Mahal elismerten egyike a világ a hét csodájából, mindemellett a legszebb példája a mogul építészetnek is.