Vancsó Zoltán fotográfus az Álomvölgyről - ceremóniamester ajánlás
Egy igazi különlegességet szeretnék ajánlani a figyelmetekbe. Szeretem a festészetet. A festészetet, ami alatt nem a moderneket értem. Nem a fehér vászonra pacázott foltot és beletűzött levélkét azt hirdetve ,hogy ez művészet. Nem is úgy, ahogy a mai modern ember, aki csupán az újabb és újabb érdekességet "hajtja" a rohanó világunkban.
Azt a festészetet (azt a művészetet) szeretem, amely arra hivatott, hogy összekösse az embert az emberfelettivel (Istennel). Amely emlékeztet : kik vagyunk, miért vagyunk itt, mi a feladatunk. A transzcendens megjelenítése a fizikai világban. A meta ta phűszika. A Purusha.
"Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, akinek akarja,
és aki még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől, aki elől akarja,
úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen,
míg a másik megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más."
/Huszajn ibn Manszúr al-Halládzs/
Számomra ez a művész feladata.
Itt térhetünk vissza Vancsó Zoltán képeire és a filmre, ami a zaklatott életünkben egy jó értelemben vett megtorpanásra, lenyugvásra kényszerítenek. Kiléptet a konzumidióta zombi világunkból, ahol minden a fogyasztásról, az érzékszerveink zsibbasztásáról és a felpörgött életvitelről szól. Állj már meg! Hová rohansz!? Figyelj már egy kicsit!
Az elmosódott képi világból a nyugalom, a harmónia, a csend (...értheted :Mouna - jóga/védánta terminológia) sugárzik. Valami ami nem látható ,de mégis ott van. Átsejlik a mögöttes tartalom, a lényeg. A lényeg ami mindenhol ott van csak meg kell ragadni és ezt csak egyes szám első személyben, Én Magam tehetem meg.
A film a rohanó, széteső világunkból próbál kiutat mutatni, egy fotós csodás képei és a hozzá írt zene igazi művészi erejével. Meghajolok a mondinivaló és a művész előtt is! Köszönöm ,hogy vannak még ilyen próbálkozások!
Mindazoknak ajánlom akik képesek saját magukban csendesen ellenni legalább egy filmhossznyi időt.....
Ceremóniamester kedvenc!
http://vimeo.com/48327574#at=0