Szerencsésnek érzi magát Szablya Ákos ceremóniamester, a Te ceremóniamester -ed, mert sokadjára kértek fel, hogy írjak cikket újságokba. Most épp újra a Ceremónia esküvői magazinban. A külföldi hagyományok, esküvők kapcsán jelent meg egy kis írásom a többi jó kis cikk mellett.
Keressétek, vegyétek az újságárusoknál, majd olvassátok is el! :)
Az indiai párok véleményét rólam, a ceremóniamesterükről itt olvashatod el: Feedback of Indian-Hungarian Wedding 1 és Feedback of Indian-Hungarian Wedding 2
Az indiai esküvők színes világa
Voltam oly szerencsés, hogy már kétszer is megfordulhattam Indiában. Alkalmanként barátaimmal több, mint 1-1 hónapot utaztunk Mumbai-ból (Bombay) indulva, előszőr észak felé, majd a második alkalommal dél felé tettünk meg egy “félkört” ami Kolkata-ban (Calcutta) ért véget. Érdeklődésem középpontjában a szellemi-vallási központok, templomok, szent helyek végiglátogatása volt, hiszen a hindu tradíciót: jógát és védéntát tanultam már sok-sok éve. Mesés helyeken jártam és hihetetlen élményekkel gazdagodtam. Láthattam, érezhettem megannyi csodát. Csak a legfontosabbat kiemelve: az igaz szerelem emlékművét, a mogul császár, Shah Jahan által feleségének, Mumtaz Mahal-nak épített, hófehér márványba faragott sírját, a Taj Mahal-t, Varanasi, India legszentebb városának ghatjain, a halotti máglyák lángolását, Khajuraho “erotikus” tantrikus jain és hindu templomait. Valamint számomra kulcsfontosságú volt, hogy meglátogathattam India legnagyobb szentje, a Jivanmukti Bhagaván Srí Ramana Maharshi ashramját és a szent Arunachala hegy lábánál Tiruvannamalai-ban található Arunachaleswar templomot.
Hidd el hihetetlen egy világ India! Még mindig ez vár rád is, ha veszed a bátorságot és odautazol.
Azonban elbeszélésem kanyarodjon e kis bevezető után az esküvők világa felé. Udaipurban belebotlottunk egy illatokkal körülölelt, fényekkel teliaggatott színorgia felvonulásba, amiről később kiderült, hogy egy esküvői menet volt. Megközelítően ezer ember vonult fel a legszínesebb, felékszerezett ruhájában nagy csinnadrattával körbevéve a híntón utazó, ünnepelő párt. Minket is invitáltak, hogy tartsunk a díszes forgataggal, s innen visszatekintve sajnálom is, hogy máshová siettünk.
De hogy is zajlik egy hagyományos indiai esküvő!? India óriási ország, sok nemzetből tevődik össze, összesen 1652 (!!!) nyelvet beszélnek. Természetesen a 28 államnak mások a szokásai, hagyománya és másként is ünneplik azokat.
Általánosságban 3 napos egy esküvő. Mindezt azonban megelőzi a párok megismertetése egymással. Sokan félreértik a kasztokat, helyesebben mondva a varnákat ((jelentése: szín, alak, megjelenés) melyeknek 4 csoportja van: bráhmana (pap/szellemi/értelmiségi), kshatriya (harcos/nemesség), vaisyá (kézműves és kereskedő), súdra (szolgálók) + avarna - a kaszton kívüliek, a páriák (rituálisan tisztátalan munkákat végzők, rabszolgák, halottvivők, hóhérok, mészárosok, megbélyegzett bűnözők, stb). Így talán már érthetőbb miért kaszton/varnán belül kötnek házasságot. Csak a mesében van úgy, hogy a parasztlegény elveszi a királylányt...
A gyerekházasságokat még 1929-ben betiltották és az alsó korhatárt férfiaknál 18, nőknél 14 évben állapították meg. A legtöbb ortodox hindu szerint a nők csak egyszer mehetnek férjhez. Régebben rituálisan feláldozta önmagát (szati) a megözvegyült asszony és önként elégette magát egy máglyán (hivatalosan ez is be lett tiltva, bár kis falvakban a mai napig előfordul).
A nagy különbség a nyugati világhoz képest, hogy a szülők rendezik meg az első “véletlen” találkozót a fiatalok számára, hiszen ők ismerik az anyagi- társadalmi helyzetüket, kvalitásaikat, érdeklődési körüket, stb. Ha a gyerekek egyetértenek, akkor jöhet a házasság.
Ebből a szempontból az indiai házasság előnyösebb pozicióból indul, mint a nyugati, hiszen itt folyamatos fejlődés tapasztalható (megkedvelik egymást, szerelembe esnek, ami később hosszan tartó szeretetté alakul át), míg nálunk a csúcsponton köttetik a házasság, ahonnan sajnos zömében lefelé ível minden érzelem és vele együtt a megbecsülés.
Általában a védikus asztrológiának nagy szerepe van a párok kiválasztásában, az esküvő időpontjának kitűzésében. Az esküvő előtt rögzítik az esemény kedvező időpontját (muhurta néven). A menyasszony és a vőlegény születési idejét használva az asztrológusok kiszámítják a bolygók és a csillagok helyzetét, hogy tükrözzék a pár transzcendens egységét. Az ünnepségen bejelentetik a menyasszony és a vőlegény (legalább három nemzedékre visszamenőleg) gautráját (eredeti klán).
Az esküvő előtt megrendezik a sangeet eseményét, ahol a család összejön, hogy énekeljen, táncoljon és élvezze a közelgő egység örömét. A menyasszony családja hagyományos népdalokat énekel üdvözlésként a vőlegény családjának. Innen a név, a sangeet, melynek jelentése együtt éneklés. Ezek után a menyasszony kezét és lábát henna festékkel díszítik a Mehendi szertartás alkalmával. Van amikor maga a mehendi ünnepség indítja el az esküvőt, bár általában egy nappal a házasság előtt kerül erre sor, mivel a szertartás órákat vehet igénybe..
A menyasszonyt az esküvő előtt barátnői öltöztetik vörös, vagy bordó száriba, ékszerezik fel a szülők által a gyermekük születése óta gyűjtött ékszerekkel; arany nyaklánccal, fülbevalóval, karkötőkkel, valamint haját virágokkal ékesítik. Az indiai kultúrában a piros a felkelő napot, a jólétet és a termékenységet jelképezi.
Az esküvő napján Indiában a menyasszony és a vőlegény a szertartás előtt semmit sem ehet.
Felállítanak egy ideiglenes szerkezetet a Mandap-ot, amelyet a házassági ceremónia céljából állítanak össze. Ez egy emelt platformon helyezkedik el és virágokkal, növényzettel, szövettel és kristályokkal díszítik azt fel. Az esküvői szertartás este zajlik a menyasszony házában. A mandap (esküvői oltár) közepén tüzet gyújtanak. A hindu házasság szentség, nem szerződés. A tűz a tanú, az energia, a dinamika szimbóluma, ezért a pár áldozatot ajánl fel a tűznek. A menyasszony testvére három csésze rizst ad a menyasszonynak a boldog házasság érdekében. A menyasszony minden alkalommal felajánlja a rizst a tűznek. Ez az áldozat homam néven ismert. Van ahol az édesanya járul a pár elé egy kalászosokkal ( a termékenység szimbóluma) teli tálkával, amiből a menyasszony gabonát szór a lángok közé. Ez az áldozat segíti a jó háziasszonnyá, termékennyé válásában. Az ifjú pár együtt, a betegség nélküli, hosszú és boldog, egymást segítő út reményében gabonát, gyümölcsöket helyez az áldozati tűzbe.
A menyasszony és a vőlegény megcserélik virágfüzérüket. Ez fejezi ki a pár vágyát, hogy egymáséi legyenek.
A hindu hagyomány szerint csak az apai felajánlás után lehet a vőlegényé a menyasszony. Így az apa a lányának kezét a vőlegény kezébe helyezi és vizet önt a lánya kezébe, amely az ujjain át a vőlegény kezébe áramlik. Ez a kanyadaan szertartása.
Ezt követi a saptapadi. Ekkor a menyasszony és a vőlegény kötik össze ruháikat, miközben körülveszik a tüzet. Dél-Indiában a pár hét lépést jár együtt, hogy jelezze összetartozásukat, barátságukat. Az észak-indiai hagyományban hét kört készítenek egy ünnepi tűz körül. Mindegyik kör konkrét áldást jelent az istenektől. Az saptapadi legfontosabb jelentése a barátság megteremtése, amely a hindu házasság alapja.
Vörös-narancs port, Sindoor-t szórnak a nő hajára. Ez jelképezi az új házas nő státuszát.
Az ünnepség imádsággal kezdődik Ganesha felé, aki a kezdetek, a jó szerencse, az akadályok eltávolításának istene. Áldozatot nyújtanak be annak érdekében, hogy Ganesha előkészítse az utat a pár házas életéhez. Zsinórokat kötnek (Raksha Bandhan) mind a menyasszony, mind a vőlegény csuklójához. Szimbólikusan ez védelmezi a házasságukat. Mangala Sutra - a vőlegény fekete és arany gyöngyökből egy nyakláncot helyez a menyasszonyra. Hagyományosan Lakshmit, a hindu gazdagság, vagyon és jólét istennőjét szólítják meg, s így kap áldást teljes házassága alatt.
A tűzceremóniát lakoma, mulatság követi: sok fogásból álló ételkülönlegességek következnek. Természetesen a hindu esküvőknél csak vegetáriánus ételeket fogyasztanak, majd egész éjjel táncolnak és énekelnek. Reggel a násznép kíséretében átvonulnak a férj házába, ahol az ifjú párt újabb ajándékok és köszöntések várják.
Indiában nem gyűrűt használnak a férjezett asszony megkülönböztetésére, hanem a piros pöttyöt (bindi-t) a homlokon, ami azt jelenti, hogy a hölgy foglalt. Ezt a pöttyöt a férj a szertartáson helyezi fel a menyasszony homlokára. Vidéken, falun, a mai napig az esküvő nem is jár hivatalos anyakönyvezéssel (sokaknak személyi igazolváya sincs). Elég, hogy akár több ezer ember előtt megköttetik a házasság, az ünnepség - ezáltal már “hivatalos” lesz a házasság.
Már több indiai-magyar esküvőn lehettem ceremóniamester. Az általam vezetett esküvők vegyes nemzetűek voltak, indiából, külföldről -főleg Angliából - érkező családdal és modern fiatalokkal, angol-magyar nyelven. Általában 2-3 esküvő szokott lenni: a teljesen tradícionális Indiában, majd lakóhelyükön indiai tradíciókkal és Magyarországon modern, nyugati változatban, esetlegesen pár hagyományos elemmel. Az itthoni esküvőt mindig a párral együtt tervezzük meg a legapróbb részletektől kezdve, a szórakoztató programokon át, egészen a party-ig.
Szablya Ákos Ceremóniamester
Kapcsolat
Kérdésed van, árajánlatot kérnél, kérlek írd meg, és keresni foglak!
