Ceremóniamester ajánlja -Tibeti csontkoponya avagy egy kis bevezetés a tibeti misztikumokba
"A szellemi és megvalósítási szándékokkal rendelkező embernek ma tehát tantrikusan kell élnie, ami egy hősiesség, hiszen az elképzelhető legnagyobb kihívás -- nemhogy létterületeket kell feladni, hanem éppen ellenkezőleg -- minden lehetséges síkon és vonatkozásban szembefordulni a szellemidegen és szellemellenes erők egyre lázasabb offenzivájával, azt visszaverni, és egy kontraoffenzívában a Szellem szupremáciáját minden körülmények között -- saját ontológiai hatalomként -- érvényre juttatni"
(Baranyi Tibor Imre : Fejlődő Létrontás és Örök Hagyomány)
Egy Délkelet-ázsiai utazásom apropójából jutott eszembe, hogy írok is róla. Mint már sokszor mondottam volt félelmetesen vonzódom Ázsiához, minden tekintetben. Az utazásaim alkalmával az egyik kedvenc időtöltésem a régiségek felkutatása és természetesen gyűjtöm is ezeket. Emlékeknek is sokkal jobbak ,mint a fényképek, hiszen illatok, érzések, emlékek sokkal intenzívebben áradnak rajtuk keresztül.
Egy ilyen gyüjtögetés alkalmával futottam bele az Arany Háromszög valamelyik kis városkájában egy mesterien megmunkált, faragott mintákkal, ezüsttel és drágakövekkel ékesített emberi csontkoponyába. Be kell vallanom előtte még nem láttam ilyet. Mint művészeti alkotás is kuriózum azomban ahogy kezembe vettem tudtam, hogy itt valami nagyon másról van szó. Szó szerint dideregni kezdtem tőle. Negatív, félelemmel teli érzések és valami megfogalmazhatatlan kerített hatalmába. Ahogy írok még mindig bevillannak, pedig közel húsz éve történt. Természetesen nem vettem meg, nem mertem hazahozni dísznek a lakásomba. Mivel érdekelt a téma , már ott próbáltam fellelni valamilyen angol könyvecskét, hogy pontosan megtudjam mi is ez, majd tudásomat itthon gyarapítottam.
Kapala-nak nevezik (szanszkritul „koponya"), tibetiül THOD PA. Emberi koponyából készült csésze, ami tulajdonképpen a koponya ovális felső levágott részét jelenti önállóan (cranium) vagy (az én esetemben is) a teljes koponyát aminek kinyitható a vágás mentén a teteje és a belsejében van kialakítva egy szimbólumokkal televésett tálka. Mindez gondosan kivitelezett iparművészeti munka, szimbolumokkal vésett és faragott, drágakövekkel, ezüst, bronz, réz, arany díszekkel, mini koponyákkal telerakott, szemmel, szájjal, orral ellátott koponyáról beszélünk. A tantrikus istenségek kultuszának kegytárgya volt a buddhista Tibetben.
Még nem tudhatjuk biztosan, hogy a tibeti csont- és koponyakultusz eredete a hindu tantra (a Jobbkezes (Yama-Niyama, Dakshinachara), de valószínűsíthetően inkább a balkezes tantra (Vamachara)), a bön, a belső-ázsiai sámánizmus, vagy egy mindezeknél korábbi tibeti ősvallás lehet. A Szamjé kolostor híres 792-es hitvitájában a bönpók nyíltan érveltek amellett, hogy vallásuk „tiszta", hiszen ők nem használnak emberi csontokat és koponyákat szertartásaikhoz, mint a buddhisták, így valószínüleg a bönt ki is zárhatjuk a fent említettek sorából. A belső-ázsiai sámán hit előszeretettel használta a csontokat és ahogy Mircea Eliade írta: „a csontok az élet legvégső forrását képviselik, amiből a faj tetszés szerint megújulhat. (...) a lélek a csontban székel, s következésképpen az egyedek feltámadása csontjaikból kiindulva remélhető." „az élet princípiuma és a csontok azonosításának ősi hagyományai, bár manapság nagyon eltérő rendszerekbe illeszkednek, nem tűntek el teljesen az ázsiai szellemiség szemhatáráról."
Funkciója, hogy a bősz dharmapáláknak (a tan védelmezőinek), haragvó istenségeknek (emberi) vért, húst, szerveket és/vagy áldozati süteményeket (torma) illetve a békés istenségeknek drágaköveket, gyümölcsöket, virágokat ajánljanak fel rituális szertartás közepette, s a kívánt mágikus erőket invokálják.
A csontkoponya eredete kifejezetten fontos, ez határozza meg a mágikus erejét. Ezek alapján a legnagyobb hatalommal egy gyilkos vagy az áldozata koponyája hordozza. Közepes hatalmú a balesetben, hosszú betegségben elhunyté, a hétköznapi halált halt személyek koponyája semmilyen mágikus erőt nem hordoznak. Úgy vélik, hogy bizonyos tantrikus rítusban egy hét vagy nyolc éves, vérfertőző viszonyból született törvénytelen gyerek koponyája (tib. nal thod) birtokolja a legnagyobb lehetséges okkult hatalmat. Egy másik kiválasztási szempont szerint lényeges, hogy az isteneknek felajánlásra előkészített csontkoponya eredeti tulajdonosa beavatott, aszkéta, mélyen vallásos legyen, ill alkalmas lehet még rangja, származása, bölcsessége vagy tanultsága révén, valamint a koponya színe sem elhanyagolható (fehér, arany v sárga). Természetesen mindennek megvan a maga magas szimbólikája. Olyan tároló edényekről beszélhetünk, amik valójában "karmikus edények", s így tartalmazzák az előd jó és rossz tulajdonságait.
CSAK!!! beavatott, a tantrikus mágiában járatos személy használhatja, különben ahogy mondják még egy bódhiszattva koponyája is bajt okozhat a tapasztalatlan tulajdonosának.
Utólag áldom magam, érzékenységem (ill jidam-jaim (örző "szellemek"), hogy átéreztem ennek a tárgynak a súlyosságát és még fiatalkori "vagányságból" sem vettem meg.
Mindez a tudás, ennek mélyebb értelmezése és a ritusok az Anuttaratantra körébe tartozik (legmagasabb tantrikus tanítás), ezért maradhatott fent és őrizték meg, mint titkos tanítást a mai napig.
Ceremóniamester tibeti koponya második rész
