Nagyon jó érzés, ha a feltörekvő konkurencia követendő CEREMÓNIAMESTER-nek, példaképnek tart, sőt még ceremóniamester életpálya riportot is készít velem. Megtisztelsz és köszi Kalányos Tamás.
Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy az esküvői szolgáltatók számának gyarapodásával eléggé kiélezett lett a piaci verseny. Ezáltal a nívó süllyedni kezdett, a könnyelmű, „húrokat pengetők” sokasága irigységet generál, a rutinrókák és évtizedek óta esküvőzök pedig fogják a fejüket.
Azonban vannak kivételek, akik nem csak hüledeznek, hanem előremutató lépéseket is tesznek azért, hogy ezt a nemes hivatást valóban életben tartsák és képviseljék annak nimbuszát. Szablya Ákos egy igazi példakép számomra. Mentorprogramot vezet, pályakezdőknek segít, tanácsot ad, ceremóniamester workshopokat szervez.
Fegyelmezett, vérprofi és hatalmas szíve van.
Pihen és a családjával van, na meg a hobbijával foglalkozik. Nekem például több kedvelt szabadidős tevékenységem van.
Az egyik az a zenehallgatás és gyűjtés. Mindamellett audofil, vájtfülű vagyok. Régebben punk ill electro-industriál és dark ambient műfajban zenéltem (Tormentum in Aeternum; Pecsa, Humgaro Carot fesztivál, Fekete-lyuk koncertek) amit a mai napig hallgatok, valamint a kortárs skandináv jazz és barokk komolyzene is nagy kedvencem.
A másik kedvenc hobbim a kertészkedés. Kertes házban lakom, így lehetőségem van a környezetem rendezgetni, szépítgetni. Mint ázsia fannak, egy 35000 literes koi tavacskám is van, ami örömteli elfoglaltságot jelent (és persze elég komoly időigényes karbantartást is).
"Ahogy Japánban gondolják: a kerten való tevékenység, tökéletesre alakítása egyben a belső világ analógiája, egyfajta kontempláció, "meditáció" is"
Az olvasás is hozzá tartozik az életemhez. Van egy jelentős méretű könyvtáram és mint tanulmányaim központi részét képezve azt hiszem ami a metafizikai tradicionalitás magyar vonatkozásában itthon megjelent, az meg is van.
Előbb jártam be a fél világot, mint hogy autóm lett volna. 1987 óta járom Ázsiát.
Utazásaim célpontja általában a szent helyek, szellemi csomópontok felkeresése. Így kétszer is körbejártam India legcsodásabb templomait, először Mumbaiból észak felé téve egy nagy kört Kolkatában végezve, majd második alkommal dél felé irányulva és ugyanott befejezve azt.
"Utazásaim célpontja általában szent helyek, szellemi csomópontok felkeresése"
Láthattam a Manikarnika és Harishchandra ghatokon fellobbanó halotti mágjákat, érinthettem a szent Gangesz vizét Benáreszben, jártam Tiruvannamalaiban, Sri Ramana Maharshi ashramjában, belélegezhettem az Arunachala levegőjét, ahol a 20. század legnagyobb mestere - ahogy Carl Gustav Jung mondta róla: "India napos oldalán ő a legvilágosabban ragyogó fénypont" élt.
Ezenkívül bejártam Kínát, Hong Kong-ot, Macaut, Mongóliat, Nepált, Burmában háromszor, Kambodzsába már hétszer voltam - először még 1997-ben, amikor Pol Pot, a vörös khmerek vezére még élt (akkoriban még nem volt veszélytelen oda utazni, így mondhatni kalandos volt, hiszen kétszer ránk is lőttek : erról itt a linken olvashatsz bővebben).
Persze vannak bakancslistás helyszíneim is, így pl Japán, a szamurájok, a karate, a hulló, illatban fürdő cseresznyevirágok és templomok földje.
Indonéziában: Szumátrán, Jáván, Balin, Gilin jártam, de emelett voltam olyan szerencsés, hogy már 3x láttam Prambanan 9. században épült hindu templomait és a hajnali napfelkeltében éledező, dzsungelből kiemelkedő Borobudur hihetetlen sztúpapiramisát Yogjakarta mellett. a háttében a pöfögő Merapi vulkánnal.
Voltam Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban, Laoszban és Thaiföldön rengetegszer, hiszen a legjobb kiindulási pont (olcsó Air Asia légitársaság) felfedezni Ázsiát.
Persze a Európában sok helyen, USA-ban, Kubában, Egyiptomban, Jordániaában láthattam Petra kőbe álmodott csodáját, Mexicóban, Guatemalában és Belize-ben is voltam már, de számomra szellemi szempontból többet jelent KELET.
Ákos utazásairól a lenti linkeken bővebben is olvashattok. (Kőbe vésett mágia, Aranyködben izzadó Istenek, Elefántháton a tigrisek nyomában)
"Kötelezővé tenném mindenkinek ezeket az utazásokat, hogy lássanak nyomorban élő és mégis önzetlen, tiszta szívű embereket, hogy az értékrendjük helyére kerüljön, hogy ráeszméljenek arra, hogy mi a fontos az életben"
A japán szellemi vonal, ezen belül is a harcművészet, valóban jelentős szerepet játszott az életemben. Kaicho Adámy István dojojában tanultam kyokushinkai karatét. Ójama Maszutacu magyarországi edzésén 2x is részt vehettem, valamint ültem az Ibusz-Oyama Kupák bírói asztalánál, Hajdu Ráfis Gábor barátommal felváltva rizszsákot dobálva, gongot kongatva. :)
"Az életemet a karaténak, a budo-nak szerettem volna szentelni, ezért is lettem testnevelő tanár, de az élet sokszor másképp keveri a lapokat"
Mindenesetre örök hálával és mélységes tisztelettel tartozom bizonyos személyeknek, akik fogaskerekek voltak az életemben, így Kaicho Adámy Istvánnak, Kozma Andrásnak, akitől advaita védántát tanulhattam 17 éven át. Dr. Baranyi Tibor Imrének, Dr. László Andrásnak és műveiken keresztűl Sri Ramana Maharshi-nak, Guenonnak, Evola-nak, Hamvas Bélának, Kaczvinszky Józsefnek, Erdei Zolánnak.
Persze megannyi fontos. fáklyaként lobogó jelzőtűz "könyv" van amivel találkozhat az ember így akár a Védák, az Upanishádok, a Bhagavad Gítá, Shankara kommentárjai, a Biblia, a Korán, stb.
A kyokushin karate után figyelmem ugyanúgy keletre szegeződött, először a zen buddhizmus, a tibeti bön felé érdeklődtem, majd végérvényesen az advaita védánta irányában köteleződtem el, ami az elmélyedésem fő irányvonalát képviseli a mai napig.
Persze valamilyen szempontból igen, hiszen itt a fizikai világban látszólag testünkön keresztül funkcionálunk, bár ezt mélyebben kifejteni nem alkalmas ez a riport. Gyerekkoromban a szigorú nevelés és szobafogságok miatt rengeteget olvastam.
Kedvenceim már akkor is a misztikus történetek voltak. 15 éves gimnazista kissrácként talált meg az az érzés, hogy nyissak a Kelet felé.
Mivel kíváncsi voltam, hogy mit mond a nyugati tudomány az emberről, így a keleti tanulmányaim mellett később szomato-pszichoterapeuta diplomát is szereztem Jerome Liss (Harvard), Maurizio Stupiggia és Rubens Kignel professzorok vezetésével.
Mérnöki pályára készültem, hisz az egész családomban minden férfi valamilyen mérnök. Apám azt szerette volna, ha én is az leszek, de nekem ez nagyon nem jött be. Bár matematika és a fizika faktra jártam, hiába voltam jó bennük, de igazából nem ez érdekelt.
Mindig is a sport vonzott, már 8-9 éves koromban vízilabdáztam, majd kosaraztam, sport lőttem. Persze, mint tesnevelő tanár minden más sportba is belekostóltam, így az ejtőernyőzésbe, a wakeboardba, a kondizásba, stb, de az egyik nagy kedvencem a stranröpi volt. :D Igazán a kyokushinkai karate világa vonzott, ami pedig magával hozta a keleti vonzalmamat, a harcos útját - a busi-do-t.
Heti 5 edzésünk volt, ebből heti 2, mint uchideshik (belső tanítványok), ami nagyon kemény testi- és szellemi képzés volt, hála Hanshi-nak. Ez az erő indított el, ez segített abban, hogy ma az legyek, aki vagyok.
Nem hiányzik a karate az életedből?
Otthon zsákolok, eljárok edzeni, biciklizni, szóval a sport, a mozgás még mindig jelen van az életemben.
15 éve kezdtem az esküvőkkel foglalkozni. Először fotós szerettem volna lenni, hiszen a fél világot végigfotóztam és állítólag jó szemem van hozzá. Fotóztam is egy esküvőn Erdélyi Gábor neves fotós mellett, de utána mint ceremóniamestert dobtak be a mélyvízbe - és jól debütáltam; jöttek felkérések- így fotós szándékom okafogyottá vált, gyakorlatilag azóta a ceremóniamesterkedés a hivatásom.
A "SOKSZÁZAS" CM
Nagyjából igen. A 15 év alatt több, mint 600 párom volt már. A social network-ön keresztűl sokukkal tartjuk is a kapcsolatot. Megannyi élményre, érzésre emlékszem és ha valaha elfelejteném, akkor ott az oldalamon az a több mint 350 vélemény , amit visszaolvasva újra felidéződnek az esküvők.
Amúgy érdekes, hogy nem kronológiai sorrendben emlékszem az esküvőkre, hanem az intenzitása, élménye az, ami eszembe jut ilyenkor.
"Volt olyan esküvő, ami például régen volt, de még is nagy hatással van rám a mai napig"
Megmondom nekik.
Ezt meg lehet mondani?
Naná. Simán. Ilyenkor szívesen ajánlom magam helyett tanítványaimat ill. kollégákat.
Persze a kérdésem nem a mostani párra vonatkozik.
De akár lehetett volna a mostani is. Nem szabad kompromisszumokat kötni, se a párnak, se a szolgáltatóknak, hisz az senkinek sem jó. Ennyi év távlatából tapasztalatként mondom, hogy mindenkinek ezt kéne tennie. Ezt kiegészítve, -és nem ellentmondva magamnak- egyébként valójában :
"A legtöbbet az ember mindig azokból az esküvőkből tanulhat, ami nem úgy sikeredik, mint ahogy elképzeltük"
Mondanál példákat?
Hirtelen leeszakad az ég, kigyullad valami, összeverekednek a vendégek, nem odaillő az egyik szolgáltató, nem érkezik meg a torta vagy a vendég fellépő stb, stb. Hiszen ezeket a helyzeteket kell megoldani, jóesetben úgy, hogy ezt se a pár ill a vendégsereg észre se vegye.
A jóga is azt tanítja, hogy az embernek nem azzal kell foglalkoznia, amiben járatos és ügyes, hanem pont azzal, ami még nem megy. Szóval szeretem a kihívásokat, a megoldandó problémákat orvosolni. :)
Online keresnek meg először?
95%-ban igen és kb. 5%-ban telefonon. Sokszor vicces, hogy amikor kimegy egy árajánlat -ki sem használva a kötelezettség mentes találkozót- a párok sorozatban ugyanazt válaszolják - mint valami, valahonnan kikopizott szöveget: „most sajnos nem rád esett a választásunk”.
Igen. Kimondottan ragaszkodom hozzá. Meg kell ismernünk egymást épp azért, hogy ők vagy én nemet tudjunk mondani, ha szükséges. Azonban, mint ahogy említettem ez nagyon ritkán fordul elő. Honlapomon a párok visszajelzéseiből árnyalt képet lehet kapni a személyemről, munkámról.
"Valójában ez a legfontosabb direkt információ egy CM munkásságáról, mert így első kézből -a pároktól- tudják meg hogy is dolgozott a ceremóniamester"
Mi is a profizmus szó jelentése és eredete? A latin professiō szóból származik; szakképzett és gyakorlott (személy), aki már elsajátította szakmája részleteit, és ezeket megfelelően és eredményesen alkalmazza tevékenységében. Az alkalmazás tökéletességének különböző szintjeit az elért eredmények mennyisége és minősége mutatja; valamely szakma hivatásos művelője, hivatásos, foglalkozásszerű, a professzionizmus alapján működő ill. űzött, szakértői, mesteri….
Minden szakmában bizonyos helyzeteken, szituációkon “át kell égni”, hogy profivá válhass. Minőség a lényeg, ami az átminősített mennyiségen keresztül jön létre.
Említetted, hogy kb 600 párral volt már közös ünneplés. Emlékszel a legidősebbekre, akinek esküvőt vezettél?
Hogyne. Volt egy nagyon kedves párom, ahol a vőlegény 70 év fölött járt már, a menyasszony pedig 60 körül.
Mikre ügyeltél az esetükben a ceremónia közben?
Ugyanarra, mint mindenki másnál. A hangulatra, az esküvői történésekre, a közös beszúrt kis programokra, a vendégekre, a többi szolgáltatóra egyszóval mindenre. Nyilván az esetükben nem kértem, hogy rockabilizzenek a parketten, bár megtenném egyébként, ha azt látom, hogy vevők rá. Ha ők szeretnének önfeledten, vadul, a hajukat rázva táncolni, akkor én mindent elkövetek, hogy megélhessék azt. De nyugalom, vigyázok mindenkire.
Akkor megállapíthatjuk, hogy széles a paletta, amin mozogsz?
Igen, a szakmában van is egy ilyen megállapítás, hogy a Szablya Ákos az a ceremóniamester, akinek már minden korosztályban, helyszínen volt már esküvője.
Anyagi szempontból is széles körben vállalsz ceremóniamesteri feladatot?
Természetesen kis falusi lagzit is vállalok, egészen a luxus high-end kastélyos esküvőkig. Ha tényleg engem szeretnének, akkor nem teszek különbséget ebben sem. Mint ahogy határon innen és túlra is gyakran hívnak - Cipruson pl. 500+ fős esküvőt is vezettem már.
Anélkül, hogy általánosítanék, a vidéki esküvőkön nem a vőfélyt várják inkább?
Ehhez kapcsolódóan van egy történetem. Egyik esküvőn az örömapa vőfélyt várt és kiakadt a "modern verziójától". A lakodalom végén, a búcsúzáskor, leállíttatta a zenét, elkérte a mikrofont és megjegyezte, hogy most már egy életre megtanulta ki is, mi is a ceremóniamester, majd megköszönte mindazt amit nyujtottam. Felajánlotta, ha valaha feléjük járok, akkor ugorjak ba hozzájuk, mert a vendége vagyok a borászatából pár üveg finomságra. Szóval ez is egy olyan örömszülős történet, amire nagyon jó szívvel emlékszem.
Ugyanúgy állok hozzá minden esküvőhöz. Ott is vendégek, örömszülők és izgatott házasságra lépő párok vannak.
Nem izgul ilyenkor jobban az ember?
Nincs miért. Hiszen ugyanúgy koncentrálni kell és ugyanúgy a maximumot kell nyújtanom nekik.
Egyáltalán van, amin izgulni szoktál egy lagzikor?
Csak egy szegmens van és az az utazás. Hiába a waze, bármi történhet. Azonban már ebben is rutinom van.
Figyelembe véve, hogy melyik településen, városban van az esküvő, az utazásra dupla annyi időt tervezek, mint amit a waze ajánl. Volt, hogy 1 órát kellett ülnöm egy dugóban.
Olyan is előfordult, hogy a kerekem összeszedett egy csavart az útról és csak a betervezett plusz idő miatt tudtam egy gumishoz lekanyarodni és így odaérni arra a határmenti esküvőre. A balatoni vagy az M3-as csúcsról nem is beszélve.
Szóval kalkulálok, rászámolok, időben elindulok.
Attól függ hol van a súlypont. Nálam az ember az . Én valóban szeretem, amit csinálok. Örömmel tölt el, motivál. Hálás vagyok a párjaimnak, a többi szuper szolgáltatónak, hogy együtt létrehozhatunk egy örök emléket.
Képzeljünk el három vektort. Az egyik amihez ért az ember, a második, amiből meg tud élni, a harmadik pedig, hogy szereti azt, amit csinál. Ha ebből legalább kettő megvan az ember életében, akkor már boldognak mondhatjha magát. Sajnos ez elég ritka, az én esetemben pedig mindhárom megvan.
„én tényleg szeretem, amit csinálok.” - hogy ne szeretném az egyik legmeghittebb, legvidámabb életeseményt, amit még szebbé varázsolhatok.
Összefoglalva mit jelent az esküvő számodra?
Az egy boldog életesemény, amit a segítségemmel még magasabb színvonalra emelhetünk. Ez nagyon nagy ajándék az élettől. Ezen kívül -nem akarok álszent lenni- de igenis örömmel tölt el a pozitív visszajelzés, a hála.
Van egy mentorprogramod is, amiben pályakezdő ceremóniamestereket segítesz. Kik jelentkezhetnek hozzád?
Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataimat átadhassam azoknak az érdeklődőknek, akik valóban hivatásként tekintenek erre a szakmára. Workshopokat tartok, amiben a műsorvezetésről, az esküvőkről, helyzetekről, piaci működéséről tanítok.
Ezeken az alkalmakon mindig vannak olyan jelöltek, akikben azt látom, hogy érdemes lenne még komolyabban foglalkozni velük. Most is van 7 állandó tanítványom, akikkel már tizen éve sikeresen dolgozom együtt.
„Az én szerepem valójában olyan, mint egy szerető szülőé, aki fogja a gyermekei kezét”
1. Intelligencia
2. Kiváló kommunikáció
3. Kifogástalan megjelenés (lásd esküvői etikett)
4. Szakmai alázat
5. Szakmai felkészültség
6. Ripacsságmentesség
7. Ráérzőképesség
8. Érzelmi intelligencia
9. Humor
Köszönet a képekért : Duba Dia, Hídvégi Gabriella, Vámos Csaba, Herczeg Zoltán, Szegfi Robi, plusz : Sajnos pár kép fotósára nem emlékszem, így jelezd kérlek, ha felismered saját fotód, hogy megjemlíthesselek!
Az útiképeket saját maga, a ceremóniamester, a gyerekkoriakat a család készítette :)
Az eredeti cikk: https://www.kalanyosceremonia.hu/blog/71-a-ceremoniamester-aki-imadja-delkelet-azsiat
Utazásos újságokban megjelent írásaim ha érdekelnek, akkor az alábbi linkekre klikkelve el is tudod olvasni:
KŐBE VÉSETT MÁGIA - KAMBODZSA - CEREMÓNIAMESTER AJÁNLJA
ARANYKÖDBEN IZZADÓ ISTENEK - BANGKOK - CEREMÓNIAMESTER AJÁNLJA
ELEFÁNTHÁTON A TIGRISEK NYOMÁBAN - CEREMÓNIAMESTER AJÁNLJA
CEREMÓNIAMESTER AJÁNLJA - UTAZZÁSAIM A NAGYVILÁGBAN 1. - KAMBODZSA
Master of Ceremonies's feedbacks
ceremóniamester visszajelzések
.
Kapcsolat
Kérdésed van, árajánlatot kérnél, kérlek írd meg, és keresni foglak!
