a Ceremóniamester + Réka -Bendzsi

Kedves Ceremóniamesterünk - Ákos! Két évvel ezelőtt láttunk Téged egy barátunk esküvőjén, és bár még jegyben sem jártunk, de már megbeszéltük Ákossal, hogy ha egyszer nekünk is lesz esküvőnk, akkor Téged kérnénk fel ceremóniamesternek :) Ez így is lett, és ez remek döntésnek bizonyult! :) Nagyon köszönünk Neked mindent, például, hogy segítettél összerakni a forgatókönyvet, hogy mindenben rugalmas voltál, és szuper játékokat vezényeltél le a nagy napunkon! Rengeteg jó tanácsot adtál, és olyan dolgokra hívtad fel a figyelmünket, amire mi nem is gondoltunk volna (hogyan tartsam a csokromat a bevonuláskor, vagy hogy az aláíráshoz mindenképpen üljünk le, mert úgy sokkal szebb képek készülnek majd). Az este folyamán minden részletre odafigyeltél, minden úgy sikerült, ahogyan mi azt megálmodtuk, és ebben neked is óriási részed volt! Mindig mindenki tudta mi következik, merre menjenek, mit csináljanak, mert Te határozottan tájékoztattad őket és terelgetted a násznépet. Sokan említették is, hogy milyen jó volt a ceremóniamesterünk (igen, mi is tudjuk, azért választottunk)! :) Puszi, Aja+Ákos   You can read more english language: MC's feedbacks   ill még vagy több száz visszajelzést olvashatsz magyarul: ceremóniamester visszajelzések Sőt a Ceremóniamester -ed facebook1 és CM2 oldalain a párok meg vannak jelölve a hitelesség kedvéért (hisz annyi kamu referenciát olvashattál már máshol), sőt így még írhatsz is Nekik ;)    

Ceremóniamester kedvenc!  A mára már alapműnek számító regényciklus Dan Simmons legismertebb munkája, mely viszonyítási ponttá vált a modern sci-fiben. A Hyperion óriási kaland térben is időben, Simmons pedig egy óriási fantáziával megáldott szerző, aki otthonosan mozog az irodalomban és a tudományban egyaránt.  A távoli jövőben, a 29. században járunk. A Föld rég elpusztult, csak egy emlék a múltból; az emberiség már kirajzott a csillagok közé. Az emberi Hegemónia fénysebességnél gyorsabb hajói, térkapurendszere, politikai és gazdasági túlhatalma révén egymás után terjeszti ki befolyását a legtávolabbi gyarmatbolygókra is. A hatalmas, fejlett civilizáció működtetésében az elszakadt, majd szövetségessé váló mesterséges intelligenciák segédkeznek, akik látszólag minden hátsó szándék nélkül bocsátják az emberek rendelkezésére technológiai vívmányaikat és prognózisaikat. A viszonylagos békeidő azonban a végéhez közeledik: minden jel arra mutat, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összetűzés a Hegemónia nemezisével, a barbár, renegát Számkivetettekkel. A háború előestéjén indul útnak hét zarándok egy titokzatos, határvidéki bolygóra, a Hyperionra. A Hyperion az Időkripták épületegyütteséről nevezetes, amely nem engedelmeskedik az idő törvényeinek, és amely egy emberformájú gyilkológép, a Shrike otthona, aki köré egy egész vallás épült. A zarándokok éppen hozzá igyekeznek, a legendák szerint ugyanis a Shrike hajlandó teljesíteni az elébe járulók kívánságait. Pontosabban minden csoportból egyvalakiét - a többieket lemészárolja. Mind a hét zarándoknak megvan a maga nyomós oka arra, hogy a Hyperionra jöjjön, s az utazás unalmát enyhítendő, felváltva elmesélik egymásnak, milyen szálak fűzik őket a bolygóhoz és a Shrike-hoz. Ennél többet vétek lenne elárulni a könyvből.       A Hyperion a felületes szemlélő számára egy fordulatos, nagyszabású űroperának tűnhet, és persze az is, ám Simmons ennél jóval több réteggel látja el a vaskos regényt. A történetet mélyen átszövik az irodalmi párhuzamok, allúziók, rengeteg konkrét utalás, idézet szerepel benne - versrészletek, bon mot-ok, klasszikusokból vett szállóigék. AHyperionnak így válnak szerves részévé Keats és Yeats versei (amiket Simmons gyakran jelzés nélkül illeszt be, vagy épp saját szereplőjének tulajdonít), de Shakespeare-től Ezra Poundig sokan megszólalnak még a könyv soraiban. Ez az ötletesen kezelt, cseppet sem tolakodó utalásrendszer nem csupán a szöveg szintjén jelenik meg; maga a regény formája is egy utalás, amennyiben Chaucer híres novellafüzére, aCanterbury mesék szerkezetére épül. A műfaji stílusjegyek meglétét a legszemléletesebben a Nyomozó történetében lehet kimutatni, amely két nagyon jellegzetes zsánert gyúr egybe: cyberpunkba oltott kemény krimiről van szó. Ami a sztori gibsoni oldalát illeti, a nyomozás mesterséges intelligenciák, újrateremtett világok és személyiségek körül forog, szereplői között találunk egy hamisítatlan hackert, s egyik nagyjelenete az adatsík szürreális terepén játszódik. A noir felől nézve is könnyen azonosíthatók a kötelező toposzok: az egyes szám első személyű, cinikus narráció, a nyüzsgő, koszos, bűnös metropolisz, a rosszban sántikáló (jelen esetben politikai) felső tízezer. Simmons azonban rendre csavar rajtuk egyet. A főhős, a Nyomozó Philip Marlowe köpönyegéből bújt elő: ballonkabátos, keményöklű alak, aki csak úgy szórja a szarkasztikus egysorosokat, ám valójában végsőkig elszánt, ha az igazság kiderítéséről és az erkölcsi világrend helyrebillentéséről van szó. Vele szemben ott áll a femme fatale, a végzet asszonya, akinek veszélyes vonzereje magával rántja a detektívet. Simmons éppen csak a nemeket cseréli fel, s csinál - az archetipikus személyiségjegyeket meghagyva - a detektívből nőt, a csábító félből pedig férfit. Az irodalmi játék kiterjed az egyes szereplőkre és a Hyperion univerzumára is. Martin Silenus (akinek jelleme és életútja számos hasonlóságot mutat Poundéval) nézőpontja révén magába a költészet működésébe, az írás természetébe nyerünk betekintést, miközben végigkísérjük főműve, aHyperioni énekek című epikus költemény megszületését. A korábban már említett Keats itt is hangsúlyozottan jelen van, ezen felül pedig még rengeteg más rétegben megjelenik Simmons regénye kapcsán. Keats egész költészete megidéződik; az ő költeménye volt a Hyperion, amivel maga Silenus is tisztában van, sőt, úgy érzi - és egy idő után az olvasó is hasonlókon kezd el gondolkodni -, hogy talán többről van itt szó, mint puszta véletlenekről. Több szereplő is visszaköszön Keats munkáiból és élettörténetéből. A mítosz, valamint Keats és Simmons is a fejlődés, a változás motívumát helyezik a középpontba. A régi, rossz, valaha dicső, de a jelenre elfajzott rendszer bukását, mely szükséges áldozatokkal jár, ám felváltja őt egy jobb kor lehetősége. A fejlődés a Hyperion regény legfontosabb komponense, mely behálózza az egész szöveget. Keats életműve mellett Teilhard de Chardin jezsuita filozófus munkássága is megidéződik a regényben, mert szintén erősen magában hordozza ezt a motívumot: először a Hyperion világára látogató Paul Duré atya által jelennek meg a teilhardi tanok, majd később az MI-k terveinek kapcsán kerül elő újra. Chardin munkásságának lényege, hogy igyekezett összeegyeztetni a vallásos - keresztény - világképet az új evolucionista-racionalista világképpel. Nem csak, hogy elfogadta a darwini tanokat, de ki is terjesztette; nála nem csak az élőlények, de maga az egész Univerzum is fejlődik. Szerinte Isten megteremtette a világot, majd annak folyamatos fejlődésével a világ közelít hozzá, Isten „magához húzza" a világot (ez természetesen, ahogy Simmons is többször kitér erre, igencsak közel áll más, eretneknek nyilvánított keresztény tanokhoz). Mindez már előre vetíti, hogy a Hyperionban nem csupán hét zarándok útjáról, hanem egy sokkal nagyobb, az egész világegyetemet érintő kérdésről van szó. (írta Acélpatkány és Gaines) Az alapmű és a folytatások az Agave kiadó gondozásában jelentek - jelennek meg (2013 ősz). Köszönet érte! http://www.agavekonyvek.hu/ Nekem 10/10 pont. Ceremóniamester kedvenc!  

A menyasszonyt kísérő koszorúslányoknak koszorúslány csokor kerüljön a kezébe, ez lehetőleg egyforma és kevésbé legyen dekoratív, mint az esküvői csokor. Ha kislányok a koszorúslányok akkor  rózsaszirommal töltött kis kosárkát is adhatunk a kezükbe. Az egyforma ruha látványos pillanata lehet a bevonulásnak, s később is felismerjük kik voltak a kitüntetettek. A Ceremóniamestered szereti ha koszorúslányos  bevonulás van megtervezve. Az indításnál a ceremóniamester segédkezik akár kislányok, akár barátnők vannak.